H.Pulai Éva : Európai Els?könyvesek Fesztiválja

Idén kilencedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idejével egy id?ben, azonos helyszínen az Európai Els?könyvesek fesztiválját.

 

Idén kilencedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idejével egy id?ben, azonos helyszínen az Európai Els?könyvesek fesztiválját, melyre Szlovéniából, Spanyolországból, Lengyelországból, Romániából, Szlovákiából, Bulgáriából, Ausztriából, Horvátországból, Belgiumból, Olaszországból, Angliából, Dániából, Csehországból, Portugáliából, Franciaországból, Németországból és Lettországból várnak vendégeket, s természetesen magyar résztvev?je is lesz a rendezvénynek. Közülük néhányat ismerhetnek meg ebb?l a cikkb?l.

Rachida Lamrabet, a belga vendég (1970) marokkói származású belga írón?, Flandriában él. A brüsszeli Esélyegyenl?ségért és Rasszizmus Elleni Harcért Központ jogásza. 2006-ban Mercedes 207 cím? elbeszélésével elnyerte a Kif Kif „Színezd a m?vészetet!” irodalmi díjat. Az elbeszélés – mely egy marokkói férfiról szól, aki folyamatosan ingázik marokkói és antwerpeni családja között – bekerült a Kif Kif. Új hangok Flandriából (2006) cím? kötetbe. 2008-ban a BNG Új Irodalmi Díját nyerte el Isten gyermeke cím? elbeszéléskötetével. A N?k Földje Rachida Lamrabet els? regénye. A könyv nagy érdekl?dést keltett, és igen kedvez? fogadtatásban részesült.
Evgenia Ivanova, a bolgár vendég 1952-ben született Szófiában. Színháztudomány szakot végzett, majd tudományos érdekl?dése az etnológia felé fordult, ilyen témában védte meg doktori értekezését, majd kés?bb habilitált. Monográfiák, tanulmányok és cikkek szerz?je, amelyek Bulgáriában és külföldön jelentek meg. Kiadott két elbeszéléskötetet.
1990-ig kultúrológiai és néprajzi tudományos intézményekben dolgozott. Az Izbor (’Választás’) cím? folyóirat és annak Iztok-Iztok (’Kelet-Kelet’) cím? nemzetközi mellékletének kiadója és szerkeszt?je (1990-1996). A Kelet-Európai Humanisztikai Intézet vezet?ségének elnöke és a Rodope-hegység – a tolerancia modellje a Balkán-félszigeten elnevezés? interdiszciplináris projekt vezet?je. Az Új Bolgár Egyetem docense. 2008-ban elnyerte a kultúrtudományok doktora címet (2008). Érdekl?dési területei: Nemzetek és nemzetalakító folyamatok, kisebbségek, etnikai politika, a Balkán-félsziget.

Regénye, a Foto Sztojanovics a bolgárok XIX. századi történelmének legeseménydúsabb id?szakáról (1860-1880) mesél: a nemzeti felszabadítási harcokról, az oszmán uralom alóli felszabadulásról és az új bolgár állam kezdeti berendezkedésér?l. Az elbeszélés három aspektusból tárul elénk: Atanasz Karasztojanov fényképészéb?l a naplóján keresztül (amelyet a harmadik elbeszél? misztifikáltnak tart), Viktóriáéból, a fényképész unokájáéból és a történész Evgeniáéból, aki folyamatosan vitatja az els? két aspektust. A negyedik aspektust azok a fényképek nyitják meg, amelyeket a három elbeszél? kommentál és szinte új formába önt. Ily módon a bolgár történelem „szent” évtizedei demitologizált, emberi, s?t néha szórakoztató alakot öltenek.

A regényt túlnyomórészt 1988-1989 között írta, a rend?rség kétszer lefoglalta. Evgenia Ivanova másik két történelmi regényét és egy novelláskötetét nem adták ki – 1989 el?tt politikai, utána pedig pénzügyi okok miatt. Talán ezért nem foglalkozik szépirodalommal, de szándékában áll visszatérni hozzá. Nem tudja, hogy ez reményként vagy fenyegetésként hangzik-e.

A dán Janni Olesen 1975-ben született Ålborgban, ahol angol- pszichológia szakon végzett 2002-ben. 2008-ban debütált „Amit tudnod kell“ cím? regényével. A kritika nagyon jól fogadta a könyvet, többen igazi generációs regénynek kiáltották ki, amely a 70-es években született fiatalok érzékeny pontjaira mutat rá. Olesen els? regénye kaján humorral és hiteles indignációval tárgyalja a generáció szexuális keresgélését és
egoizmusát. Azt is hangsúlyozza, mibe kerül ezeknek a fiataloknak az én központú, minden köt?dést?l retteg? életmód.
Az „Amit tudnod kell“ cím? regényével Jani Olesen 2008-ban megnyerte a Danske Bank által odaítélt „Els?könyvesek díját“ Dániában.

Elisa pszichológiát oktat. Eredetileg kórboncnoknak készült, mert az él? emberek zavarják. Váratlanul szenvedélyesen beleszeret Jakobba, egyik tanítványába, a befelé forduló fiatalemberbe, olyannyira, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban teljesen elveszíti a fejét.

Jakob viszont éppen egy szexuálisan hervadó kapcsolatban él Mariával. Amikor hirtelen magával ragadják homoszexuális képzelgései, elhagyja barátn?jét egy interneten szerzett kapcsolat kedvéért, és így kapcsolatba kerül a város alvilágával is. Thomas, Elisa kollégája és Jakob barátja, titkos éjszakai életet él különböz? chat-fórumokon, míg a családja békésen alszik körülötte.

Az Amit tudnod kell, üdít?en más, energikus, dühös és ironikus regény az identitásról és szexualitásról, a szexualitás egyesít? erejér?l, egyszersmind arról a képességér?l is, hogy végletes, feneketlen magányba taszítsa az embert.

Maša KolanoviÃ?â?¡, a horvát els?könyves 1979. november 19-én született Zágrábban. 2003-ban diplomázott a Zágrábi Tudományegyetem bölcsészkarának összehasonlító irodalomtudományi és kroatisztikai szakán. 2004-t?l tudományos munkatársként dolgozik a Zágrábi Tudományegyetem BTK Kroatisztikai Tanszékének új horvát irodalmi szakán. A 2005/2006-os tanévben Herder-ösztöndíjas volt a Bécsi Egyetemen.

A Zágrábi Egyetemista Központ „X Generáció“ cím? pályázatán 2001-ben díjat nyert Piócák magányosoknak c. verseskötetével (Pijavice za usamljene, Studentski centar, Zagreb), 2008-ban pedig a zágrábi VBZ Könyvkiadó megjelentette „A szlobostinai Baribie (Sloboština Barbie) cím? regényét.

A szlobostinai Barbie (Sloboština Barbie, VBZ, 2008.) regény a felnövésr?l egy kislány szemével nézve, a szocialista rendszer felbomlásának és a horvátországi háború kitörésének évéb?l. Noha a légiriadók alatt az új zágrábi Sloboština negyed panelházának pincéjébe szorult gyerekek számára abban az id?ben mindent?l fontosabb volt a Barbie-babák utópisztikus világa, a játékba mégis beférk?zött az ?ket is körülvev? háborús valóság. A háborús tapasztalatok, a híradókból, a propagandából és a korabeli ideológiai diskurzusokból kölcsönzött elemek „színház a színházban“ módjára, fanyarul ugyan, de a Barbie-babázásban is hamarosan visszaköszönnek. A gyerekek és a játék babák kalandjai a csodálatos és tökéletes kivitelezés?, a Barbie babákat gyártó Mattel-m?galakszison belül is felforgató elemnek számító hamis bábú alkaja körül forognak. Megidézik a közelmúlt épphogy elvetett, valamint az „újonnan megszerzett“ hagyományok és a nyugati pop-kultúra jelképeit, s mindazt ami tartozéka volt annak a skizofrén kornak, amelyben a rendszerváltó korosztály nevelkedett. Ezért A szlobostinai Barbie az utolsó jugoszláv és az els? önálló horvát generáció gyermekkorának regénye.

A lengyel vendég, Sylwia Chutnik 1979-ben született, Kultúr- és gender tudományokból diplomázott Varsóban. A lengyel anyák jogaival foglalkozó MaMa Alapítvány elnöke, szociális munkás, egy feminista csoport, a Porozumienie Kobiet 8 Marca tagja. Varsói idegenvezet?ként is találkozhatnak vele a turisták. A Zsebatlasz a n?khöz irodalmi bemutatkozása. Úgy t?nik, lassú ritmusban csordogál az élet a varsói Opaczewska utcai bérházban. Semmi nem jelzi a közelg? katasztrófát. A könyv h?sei: Czarna Maka (avagy a Fekete Marcsa), Mária asszony, Marysia és Marián (hölgy)úr, akik úgy t?nik, egy életre elvesztek szerepükben mint gasztronóm anyák, gyereküket cicomázó szül?k, rózsaszín kislányok, cukrászok és piaci kofák, szélesre tárják el?ttünk lakásuk ajtaját. A Zsebatlasz a n?khöz egy mai városi legenda, némi krimivel átsz?ve…

A könyv minden fejezete (Piacozók; Összeköt?k; Utánzatok; Hercegkisasszonyok) panorámaképpel kezd?dik, mely névtelen n?típusokat mutat be felvázolva életkörülményeiket. Ezt követ?en a szerz? áttér a „közelikre”, és csak az általa kiválasztott „faj” egyetlen képvisel?jére összpontosít. A négy, különböz? generációt reprezentáló f?h?st – s nem h?sn?t, mivel egyikük n?ies férfi – az kapcsolja össze, hogy ugyannak a bérháznak lakói. Különböz? világaik így végül egyetlen valóságot alkotnak. Márpedig ha ezt „a varsói Opaczewska utca valóságának” tekinthetjük, akkor, Sylwia Chutnik biológiai kritériumait alkalmazva, beszélhetünk róla mint ökoszisztémáról, lakóiról pedig mint egy ?shonos faj képvisel?ir?l, mely a rendszer bels? viszonyait meghatározza. Összekapcsolva a szerz? által alkalmazott két látószöget, felvet?dik a természetfilmekkel való összehasonlítás lehet?sége. Mégis: ezek a kiragadott típusok nem reprezentatívak, nem egy-egy jellegzetes életmódot tükröznek vissza; pszichológiai szempontból ellenben érdekesek. A szerz? nem behavioristaként lép fel, hanem betekintést nyújt az ábrázoltak lelkivilágába. Vagy még inkább, megalkotja számukra ezeket a lelkeket. Megpróbálja megérteni, miért ?rül meg Maryka, miért akar meghalni Mária asszony, miért nem képes Marián köt?dni egyetlen n?höz sem és miért változik éjjel terroristává a tizenéves Marysia. Az életet meghatározó döntések meghozatalának nem a társadalmi, hanem az egyéni feltételeit vizsgálja tehát.
Mária asszony például még mindig képtelen megszabadulni a háborús traumától. A varsói felkelés egykori bátor összeköt?jének, aki csodával határos módon menekült meg, élete végén a teljes magány jutott osztályrészéül. Betegen és tehetetlenül egy utolsó tiltakozó aktusra szánja el magát, miközben tudatában van annak, hogy öngyilkos demonstrációja észrevétlen marad. Mária asszony esete olyan régi h?sök sorsát idézi fel, akiket életük végére feledésre ítéltek, borzalmas körülmények közötti puszta vegetálásra.Ugyanilyen megindító a könyvben megírt többi emberi sors is, annak ellenére, hogy Chutnik tragikomikus hangnemben számol be ezekr?l.

A távolság, melyb?l szemléli ?ket, és ami elvárás a biológus-dokumentumfilmessel szemben, nem homályosítja el rendkívüli érzékenységét. Az elbeszélés gy?jtemény mögött álló, jól átgondolt koncepción kívül tehetsége az elbeszélés szerkezetének, a társadalmi csoportok és egyének hiteles portréinak megalkotásában, valamint az említett érzékenység teszi különlegessé a fiatal szerz?t. Chutnik, aki egyel?re saját hangját keresi, ha még nem is teljesen kiforrott író, de rendkívül ígéretes és minden bizonnyal a legérdekesebb idei els?könyves a ma huszonéves generációból.

A magyar résztvev? idén Vincze Ferenc lesz, aki 1979-ben született Marosvásárhelyen, Romániában. 1989 óta él Magyarországon. Tanulmányait magyar, német és összehasonlító irodalomtörténet szakon végezte az ELTÉ-n. Diplomaszerzés után, 2005-ben kezdte el a doktori képzést szintén az ELTÉ-n, kompartisztika szakirányon. 2005-t?l a Napút irodalmi folyóirat kritika rovatának a szerkeszt?je. 2008-ban a Nemzeti Tankönyvkiadó szerkeszt?jeként is dolgozott. Írásai több irodalmi folyóiratban is napvilágot láttak. 2008-ban Junior Prima díjat kapott Magyar irodalom kategóriában. Els? kötete A macska szeme címmel 2007-ben jelent meg a Napkút és a Fiatal Írók Szövetsége közös kiadásában.

Vincze Ferenc A macska szeme cím? kötetében a történések két síkon mozognak. Az egyikben a nagyvárosi bérházban él? Marosán Tihamér újságíró és a gangos körfolyosón megforduló emberek mindennapjait követhetjük nyomon, míg a másikban személyes hangvétel?, néhol látomásos elbeszéléseket olvashatunk. A két sík nem választható el egymástól, folyamatos váltakozásuknak köszönhet?en meghökkent? történet rajzolódik ki az olvasó el?tt.

Benedict Wells, a német vendég 1984-ben született Münchenben. Hat éves volt, amikor bentlakásos iskolába került, és az elkövetkez? éveket három különböz? internátusban töltötte Bajorországban. 2003-ban érettségizett, majd Berlinbe költözött, ahol úgy döntött, nem tanul tovább, hanem megírja els? regényét. Hogy pénzt keressen, különböz? munkákat vállalt el: az elmúlt két évben például egy televíziós csatorna talkshow-jának szerkeszt?ségében dolgozott. Szabadidejében szenvedélyesen, ám csapnivalóan focizik, valamint az ígéretes Darts of Pleasure együttes tagja.

Osztrák részr?l Reinhard Kaiser-Mühlecker lesz a vendég – ? 1982-ben született Kirchdorf an der Kremsben. Gyermekkorát szülei majorságában töltötte a fels?-ausztriai Eberstallzellben. Bécsben mez?gazdasági, történelmi és nemzetközi fejl?dési tanulmányokat folytatott. Irodalmárként 2007-ben az edenkobeni alkotóház ösztöndíjasa volt. A Hosszú séta, megállókkal? az els? könyve. Megkapta érte a Jürgen Ponto-díjat.

A „Hosszú séta, stációkkal“ az 1950-es években játszódik a fels?-ausztriai hegyek között. Theodor, az én-elbeszél? átveszi szülei majorságát, feleségül vesz egy városi lányt, egy jó asszonyt, ahogy Theodor anyja mondja, aki szintén a majorságban él. A pontosságra törekv?, hallatlanul s?r? elbeszél?i nyelven a 25 éves szerz? egy házasság történetét meséli el, amelyben a férfi és a n? kölcsönösen eltávolodik egymástól. A regény egy elidegenedés mesterien megformált története.

Portugáliából João Tordo érkezik. ? 1975-ben született Lisszabonban, filozófia szakot végzett, majd újságírást és kreatív írást tanult Londonban és New Yorkban. Jelenleg független újságíróként, fordítóként és televíziós sorozatok forgatókönyvírójaként dolgozik.

2004-ben írta els? regényét, O Livro dos Homens sem Luz (A sötétségben él? férfiak könyve) címmel, melyet a kritka nagyon jól fogadott, s szerz?jét a kortárs fiatal portugál irodalom egyik nagy reménységeként ünnepelték. Az Hotel Memória (Emlékezés Hotel, 2006), és a The Three Lives (Három élet, 2008) regényekkel mára a portugál irodalmi élet ünnepelt sztárja – így kissé ki is lóg az els?könyvesek csapatából.

Szlovén vendégként Gabriela Babnik érkezik, aki jelenleg komparatisztika szakos posztgraduális hallgató Ljubljanában. A németországi Goeppingenben született 1979. szeptember 3-án. Összehasonlító irodalomtudományból és irodalomelméletb?l diplomázott a ljubljanai bölcsészkaron, jelenleg magiszteri dolgozatát készíti a modern nigériai regényr?l. Ha nem Burkina Fasóban vagy Maliban tartózkodik, akkor a ljubljanai Rózsavölgyben található, ahol a könyveket bújja és kókuszteát iszik. Számos szlovén magazinnak és fesztiválnak volt munkatársa, gyakran jár Afrikába, mely regénye színhelyét is adja. 

A Gyapotb?r a férfi elbeszél? perspektívájából íródott.  Ousmane, az els?személy? elbeszél? Burkina Faso, nyugat-afrikai köztársaságból érkezik, amit els? sorban Thomas Sankara forradalmáról ismernek a világban. Az 1987-ben meggyilkolt burkinai elnök a regényben Mitterand francia elnök beszédeiben jelenik meg, ezeket az els? személy? elbeszél? találja ki Ljubljanában, ahol egy szerelem miatt maradt ott.  Maga mögött hagyott tehát rádióantennát, rádiót, a rádióból felhangzó mali bluest, a mamáját, Sitát, nagyapját Kalifot,fehér lovakat, sivatagot, felégetett füvet, fákon alvó szellemeket … Újra környezetében újra meg kell határoznia saját identitását. Járja a várost, a Nemzeti Galériát, amelyben ott van AÃ?¾bet Néger n? cím? festménye, megy a Ã?Å?opova utcán, át a Hármashídon … Otthon, a 31 négyzetméteren elgondolkodik azon, hogy a feketéké valóban hosszabb-e , mert ha hosszabb, ? biztosan kipróbálná, gyapotfehér b?r? asszonyára gondol, aki csoportokat vezet a Nemzeti Galériában, a történetekre az ?srégi mali királyságból … És egy délután ott találja magát a lány családjánál, amely hagyományos, magába zárkózó szlovén család, marhahúslevessel, marhazenével, az egész család ?t figyeli a szeme sarkából, és azt kérdezi magában, vajon a lányuknak a világ összes férfija közül miért kellett pont egy feketét, ráadásul muzulmánt találnia. A regény végét az olvasó tetszése szerint megválaszthatja, valahogy úgy, mint Fowles: A francia hadnagy szeret?je cím? regényében.

Forrás: litera.hu

 

Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:35 :: H.Pulai Éva
Szerző H.Pulai Éva 1146 Írás
A H. a nevem előtt, csak egy megkülönböztető jel, hogy ne keveredjenek össze a hírösszeállítások a firkáimmal. *Pulai Éva