Ad Lectorem
Nem az vár eszmét, kedves Olvasó, kinek nincs,
Annak a gyorsélesztés kéne csupán, meg a sör,
Multikenyér, adalékanyagok, amik gyorsan kelnek.
De, kinek eszméje fejében, elég már, s látná
A valóság pernyéjét szállni – az eddigieknek.
Mert új valóság’ szánt az eke ló kifogva, gép meg
Nincsen; kajajegyet adok a fedélnélkülinek, mert
Új id?k jöttek, lassan jegyre kapjuk az életet is,
Könyvelni könnyebb, nem szed le államunk sem –
Érdekünkben, t?lünk, magunknak, lesz majd h?,
De jó, már benne vagyunk nyakig immár, s hidd el,
Szárnyal az eszme, a jó kamaszkornak álma viszi,
Mert nékünk az volt legalább, kik tudtuk, blöff az egész,
Mit a Marx meg a társa, meg a Hilferding vizsgált,
Aztán Uljanov s Dzsugasvili nyomdokain megkaptuk
A földi ígéret rohadtabb részét, hol legkelend?bb
Név az emberé, és testté l?n az eszme, mivel éltük,
Ki ahogyan tudta – kikerülni; de hittük, e földes való
Fölött akad más is, vagy itt a szomszédban az emberarcú.
Miután szembenéztünk hiányával, s tálaltak nekük új Baált
A ceremóniamesterek, s abba bevettek, hogy vegyük be
Ezt az ostyát, de ne rágjuk, csak szopogassuk – benyeltük.
Régen blöffként tudtuk – most tapasztaljuk; testvérünk
Nevét kimondatlanul ismerjük, bár b?neit rajtunk verik le
Újra, mert amúgy is családtag, fizessük, ízlik, nem ízlik:
a Krízist.
Legutóbbi módosítás: 2009.01.02. @ 13:35 :: Petz György
