József halászgatott. Aznap nem volt kapása. Már-már üres tarisznyával indult volna haza, amikor aznap el?ször megrándult az úszó. Aranyhalat fogott ki. Nézegette a csuda halacskát, amely meglepetésére megszólalt.
– Te József, én vagyok a Tavak Tündére, ha visszadobsz, teljesítem egy kívánságodat!
József elnevette magát a badarságon, hogyan fogja ez a beszél? aranyhalacska az ? kívánságát teljesíteni. No de beszél? halacskát se látott ? életében. “Úgy se elég vacsorára” gondolta, s mire hazaér, úgy se tudná megmutatni a beszél? halat családjának, hiszen elpusztulna. Visszadobta a halacskát, s hátat fordítva a tónak szedel?zködni kezdett. Ám a háta mögött megint megszólalt a halacska hangja:
– Na, mi a kívánságod József?
József lenéz?en mosolygott, de azért válaszolt neki:
– Háát, de szeretném, ha ez a világ tökéletes lenne! Ha a mesterek rendes munkát végeznének. Ha selejt nem kerülne ki a gyárak futószalagjairól. Ha az autókat nem kellene állandóan javítani. Ha az emberek betartanák a közlekedési szabályokat, s nem lennének balesetek. Ha a emberek nem fecsegnének annyit fölöslegesen, ha nem veszekednének annyit. S nem lenne annyi háború. Ha senki sem éhezne. Ha az emberek becsületesek lennének. Ha a gyermekeket nem kellene fegyelmezni állandóan. Egy tökéletes világot szeretnék. De jó lenne ez az emberiségnek!
– Hát, hát… nagyon nehezet kértél, de nem magadnak, a világnak akarsz jót. De vajon jót kívánsz neki? Megy vagy gy?z?dve, hogy ezt akarod? Félek, hogy e kívánság átokká válik.
– Tényleg tudnád teljesíteni? – mondta József hitetlenkedve. – Én valóban ezt kívánom. Nem kívánok mást!
– Rendben, de félek, hogy meg fogod bánni… – mondta az aranyhalacska, s elt?nt a tóban.
József beült a kocsijába, s bekapcsolta a rádiót. A hírekben bemondták, hogy az African Motors megalkotta a jöv? autóját. 2 l-t Hidrogént fogyaszt 100km-en, amelynek biztosságos szállítását megoldották, s nem károsítja a környezetet. Az eddigi legkényelmesebb autó, a benne lev? számítógép maximalizálja a sebességet GPS-en keresztül a megengedett határig. Mi több, automatikusan ellen?rzi a közlekedésben résztvev?k irányát és sebességét, s optimalizálja a haladást tekintettel a biztonságra. S rendkívül olcsó. Az African Motors nem kívánja a licencet megtartani, hanem mindenkinek a rendelkezésére bocsátja a terveket. Máris a legtöbb cég bejelentette igényét rá.
– Ez igen! – gondolta József –, én is kicserélem ezt a roncsot.
Kis id? múlva megszakadt a zene, s újabb hírt közölt a rádió: A világ összes konfliktuszónájában harcolók vezet?i ma titokban összeültek tárgyalni, s fél óra alatt mindenki békét kötött. A menekültek visszatérhetnek. Most együtt ünnepelnek.
– Mégis igaz lenne a halacska ígérete? – gondolkodott József hitetlenkedve.
Szorongva ért az ajtója elé. Felesége egy ideje nagyon rossz passzban van, s ? elment halászni a sok családi vita el?l. És hát a gyermekek is állandóan hajba kapnak, nem tanulnak, rendetlenek. Úgy érezte, kell egy kis kikapcsolódás. De mekkora szája lesz az asszonynak, ha hazatér üres szákkal…
Ám Mária kitör? örömmel fogadta.
– Képzeld el a két gyermek ma egyszer se veszett össze. – Oda se hederített az üres szákra, hanem újságolta a nagy ötletét:
– Hallottam a híreket. Az autóiparban rengeteg munkanélküli lesz, ha nem romlanak el többé az autók. Azt találtam ki, hogy a város legjobb szakácsai f?znének, ezek az emberek kihordanák az ételt mindenkinek. Lenne munkájuk, s képzeld el, hogy ez milyen jól jönne minden háziasszonynak. Mennyi munkától szabadulnának! Vége a pocsék és szegényes ételeknek, egészségesen élhet mindenki!
Alig néhány napon belül megkapta az új autóját, az utolsók között. A tökéletes munkaszervezés és összefogás következtében, hihetetlenül megn?tt a termelékenység. Mindenki a legszebb szín?, szennyez?déstaszító festékkel bevont autót kapta. Az autók automatikusan koordinálták a sebességet, s mindenki azonos sebességgel haladt. S József jóval hamarabb ért munkába. Legalább 20 percet spórolt meg jövet is, menet is. S autója többé nem romlott el.
Ám rövidesen a világ legszebb színének legszebb árnyalata egyhangúvá tette az autópályát. Azonos szín? autók azonos sebességgel haladva… József elaludt a kormánynál. De az autó így is bevitte a munkába. Biztonságban.
József kezdte unni a kaviárt, a szarvasgomba-pástétomot, és a fácánt. S általában ezt a tökéletes kaját, amelyet minden nap melegen épp ebédid?re hozott ki a tökéletes szervezés.
Minden este megnézte a tökéletes TV-adó m?sorát. Aztán már csak a legjobb m?sort nézte meg, hiszen ? is a tökéletességre vágyott. A többi ki is maradt, mert mindenki optimális ideig nézte a TV-t, a legoptimálisabb id?ben.
A gyermekei csak jeleseket hoztak az iskolából. Nem kellett ?ket ellen?rizni. Házi feladataikat rekordid? alatt elkészítették, soha hiba nem volt benne. Mindenki osztály-els? lett.
A tökéletes orvos felfedezte a tökéletes gyógyszert. Mindenki hozzá fordult, mert ? volt a legjobb. Megsz?ntek az orvosi m?hibák, s megsz?ntek a betegségek. S nem halt meg senki többé.
Egy ideig elindult az aggódás, hogy most mi lesz az orvosokkal és az egészségügyi káderekkel, de hamar született erre is megoldás, átképezték ?ket. Aztán a halál hiánya kezdte aggasztani az embereket. De hamarosan minden n?tlen férfi a legtökéletesebb lánnyal szeretett volna összeházasodni. A legtökéletesebb lány pedig a legtökéletesebb férfit választotta. S csak tökéletes gyermekeik lettek. A többiek pedig nem vesztek össze ezen. Hiszen a tökéletes ember nem veszekedik.
József hazaért 20-ik munkahelyér?l, amelyben 15-ik szakmáját ?zte azzal a gondolattal, hogy holnap megint átképzésre kell mennie. Röviden, vel?sen, zúgolódás nélkül tudatta családjával a helyzetet. Felesége nem mondott semmit, mert nem volt mit. Nála már egy hete semmi sem változott a munkában. Gyermekei sem mondtak semmit, hiszen nem locsogtak fölöslegesen. Rend volt a szobájukban. János borzalommal gondolt arra, hogy mit tesz majd lefekvésig. Ez annyira elborzasztotta, hogy hirtelen felébredt álmából.
Ott ült a tóparton, s megrándult a halászbotjának a vége. Kiemelte a halacskát. Ahogyan a szemébe sütött a nap, aranyosnak látta az ellenfényben. A halacska meg se szólalt. József letérdelt el?tte, s imára kulcsolta a kezét:
– Nem akarok ilyen borzalmasat álmodni többé… Majd óvatosan leemelte a halacskát a horogról és visszadobta a tóba. Összeszedte a holmiját, s beült a tragacsába. Boldogan káromkodott, s címkézte a szerel?t, a gyártót, s a kocsi els? tulajdonosát, amikor nem akart beindulni. Aztán csak elindult. Vidáman mutatta középs? ujját az elébe bevágó autó sof?rjének. Nyugodtan ereszkedett hátra az ülésen a közlekedési dugóban. Örömmel vette tudomásul, hogy felesége nem f?zött ebédet, míg oda volt, de kisebbik fia megint hozott egy rossz jegyet, s a nagyobbik futballozás közben szétszaggatta drága cip?jét. Boldogan oktatta ki ?ket, hogy hányszor megmondtam hogy…
Ekkor ért haza a felesége idegesen. József három perc alatt 5 f?benjáró b?n elkövet?je lett. Ett?l felment a cukra, rákiabált, majd hirtelen ölbe kapta s ezt mondta:
– Imádlak! Mert nem vagy tökéletes. S ett?l rém boldog vagyok veled. Ett?l vagy számomra a legtökéletesebb feleség, hogy nem vagy tökéletes! S ett?l a szeretem ezeket a lusta, vereked?s, árulkodó, rossz tanuló, semmirekell?, rendetlen, kölyköket, akik számomra a legtökéletesebb gyermekek. S imádom ezt a tökéletlen világot! Boldog vagyok!
Legutóbbi módosítás: 2008.11.01. @ 11:49 :: Vandra Attila
