A hangos vers, Kováts Péter előadásában. *
Vajon lesz e…
Vajon mit mond az ég, mikor a sötétség dalol
amikor a csillagok összebújva félik a magányt
és a hold is szégyenlősen elfordul tőlük
magára hagyva sok kikent utcalányt.
Vajon mit mond a fa, kin nem terem virág
és a száraz faágak is sírnak a szélben
a levelek már búcsú nélkül hullanak
és utolsó sóhajuk lebben a légben.
Vajon mit mond a tó, mikor jégpáncél borítja
amikor a rianás is csak magának sikolt,
majd a kies hómező is úrrá lesz rajta
és a sötétben csak a bagoly rikolt.
Vajon látjuk-e a napot az égbolt peremén,
amikor álmosan kelve jóreggelt kíván,
csillagot, holdat maga mögött hagyva
pajkosan búcsúzik késő délután.
Vajon lesz e még koldus kezében kenyér,
és háztető a megőszült fejek felett,
a megnemszületett gyermeknek jövő
és a halottainknak új kereszt.
Vajon lesz e…
Legutóbbi módosítás: 2008.10.14. @ 10:39 :: George Tumpeck
