Egy átöltöztetett, régi vers.
Feküdtem árokparton,
szagoltak kutyák, kígyók.
Lány, ki mellém térdelt,
mind hazudott.
Kegyeit, ha kértem,
azt mondta, várj még,
meggyógyít az idő…
Istenem!
Ki lesz,
ki magához int,
és suttogja halkan:
Jól van.
Csak szelíden
bújj hozzám kedvesem.
Világok romjai
úsznak át szemeden.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.22. @ 10:41 :: Takács Dezső
