Kováts Péter : Versjáték – Id?vel

Nyomtatás

Rímtelen percek,

suhannak, s lesznek

órákká, így álmodik

végtelen sodrásban az id?.

Mi kattogva mérjük,

és nehezen értjük,

hogy valódi énjeit

csak képzeletünk hozza el?.

Rohanó, elmúló,

ballagó, száguldó,

mondjuk, hogy megfogjuk

testtelen lényegét,

nem tudjuk, nem értjük,

hogy lehet gyorsszárnyú,

s ólomlábú is ugyanaz a lét.

Mert a percre szabott lét

mely látja önön végét

nehezen dolgozza fel,

hogy múlt – jelen s jöv?,

a ma, holnap, s holnapután,

csak számára létez? fogódzkodók

a semmi hatalmas asztalán.

S az id? csak terpeszkedik kedélyesen

Mert számára nincs más érték,

Mint, a számunkra megfoghatatlan,

De mégis valóságos végtelen.