Kováts Péter : Versjáték – Id?vel

Pécsre mentem szerz?i-el?adói estemre és ez a vers akkor fogant.

Rímtelen percek,

suhannak, s lesznek

órákká, így álmodik

végtelen sodrásban az id?.

 

Mi kattogva mérjük,

és nehezen értjük,

hogy valódi énjeit

csak képzeletünk hozza el?.

 

Rohanó, elmúló,

ballagó, száguldó,

mondjuk, hogy megfogjuk

testtelen lényegét,

 

nem tudjuk, nem értjük,

hogy lehet gyorsszárnyú,

s ólomlábú is ugyanaz a lét.

 

Mert a percre szabott lét

mely látja önön végét

nehezen dolgozza fel,

 

hogy múlt – jelen s jöv?,

a ma, holnap, s holnapután,

csak számára létez? fogódzkodók

a semmi hatalmas asztalán.

 

S az id? csak terpeszkedik kedélyesen

Mert számára nincs más érték,

Mint, a számunkra megfoghatatlan,

De mégis valóságos végtelen.

Legutóbbi módosítás: 2008.09.19. @ 09:12 :: Kováts Péter

Szerző Kováts Péter 69 Írás
Kedves Barátaim.Soha nem vallottam magam költőnek, nem is volt rá kéztetésem, hogy "megtanuljam" a versirást. Nem is irok verset úgy, hogy " most én verset írok" erről vagy arról.A vers megszületik bennem s én csak lejegyzem ami kibukik a tollam alól. Nem nekem kell eldönteni, hogy ez irodalom-e vagy csak firkálmány eldönteni Nektek olvasóknak kell, meg az időnek ami vagy feledésbe taszítja vagy életben tartja öket.