Csomagokkal mész súlyosan megrakodva, elmerevedett nyakkal, végs? bizonytalanságba merülve, mégis, miként a tekn?sbéka, pontosan rakod a lábad.
Két magassági pontot kéne összekötnöd, zuhanás nélkül. Pedig megtanultad: a lépcs? körülírt zuhanás.
Találkozás az arányok harmóniájával. Manapság már szabványokban meghatározott a jól járható lépcs? függ?leges-vízszintes aránypárja. Lebontva a magasság távolságra, a távolság magasságra. Fokok. Némelyiken leselked? csorbaság. Mégsem a csigalépcs? mesés izgalma, a tengelyb?l futó legyez?rendszer százados rejtélye; nedves donjonok csúszós kövei, templomok nyikorgó-korhadt harang-tornyába futó caracoles. Fokok. Lépcs?n mész. Esélyt adsz magadnak a madarak és a patkányok világába – vagy csak botorkálsz, könyvkupacokkal öledben; m?vekkel, melyeket sohasem fogsz pontosan megismerni, mit tartalmaznak. Minden lépcs?fok megváltoztathatja az olvasás esélyeit, a megközelítés módjait. Lehet?séged sincs belemerülni – hiszen csomagokkal mész, álladdal szorítod a tetejét – és vigyázol: ne figyelj.
A lépcs?njárás az oda-nem-figyelés m?vészete. Lazán kell megtenni egyik lépést a másik után, ráhagyatkozva arra a reflexszer? ?sire, ami föltör bel?led. A lépcs? egy ?si fénykép el?hívása. A figyelmetlenség résen levéséé.
Csomagokkal rakottan álladig, akár egy megkövülés el?tti tekn?sbéka a nehézkedésbe öltözötten, szinte araszolsz, s ekkor félelem fog el, ki kell pillantanod oldalt, tudnod, figyelned kell, mennyi is van hátra, hány lépcs?fok.
A vadat váratlanul legy?zi benned a gondolkodó, a tróger tudatos figyelme: el ne essen – és abban a pillanatban összezavarodik minden addigi képlet, a vízszintesr?l és függ?legesr?l alkotott képzeteidbe villan a ráció – és azonnal összekevered a fokokat, elfog a zuhanás élménye, még ha csak egy verébugrásnyi is. A kizökkenés. A fok eltévesztése.
Miért legyek tudatos lény? Ha nincsen csúszda vagy futószalag, és le kell hordani a seregnyi könyvet, ?rizni kellene magamban az állatot.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.03. @ 06:48 :: Petz György
