Szent-Annai halászok
Napfényes reggelre ébredt a Székely Tenger. A Csomád krátere fölött egyetlen felh?foszlány se rondítja el az ég kékjét. A kráter mélyén megbúvó Szent-Anna tó felületén az ilyen reggeleken megjelen? ködfoszlányok is eloszoltak. Az elmúlt napok es?i minden mákszemnyi port elmostak. Aki venne annyi fáradságot, hogy kimenjen a kráter tetején található sátortábortól alig egy kilométerre található kilátóhoz, megcsodálhatja a Kárpátkanyar szépségeit. Ilyen id?ben lehet a Királyk? gerincér?l csodálni a Dunát.
Kerezsi Laci, a Szent-Anna-tói totumfactum. ?(alkalmazottaival együtt) a f?b?nös abban, hogy a Szent-Anna és környéke nem degradálódott a román tengerpart és a Balaton szintjére. Ma korán kelt. Szép id? és szombat, ez számára azt jelenti, hogy sokszorosan több munkája lesz. Hogy csinálja, hogy nem, bárhol vagy is, el?bb-utóbb felbukkan. ?nem Mindenható Isten, de Mindenüttottlev?. S ahol megjelenik, ott tisztul a környék. Az az elve, hogyha tisztaság van, akkor más is nehezebben dobja el a szemetet. De ha már van egy eldobott papíros, amellé hamarabb kerül másik…
Az el?bb még fenn volt a táborban, most már a tó partján osztogatja utasításait. Feltehet?en egy fél óra múlva már a tábor mellett lev? sorompón már senkit se fog átengedni, mert a tóhoz vezet? út két oldala is tele lesz. Most még leér a tó mellé egy H rendszámtáblájú autóbusz. Laci bizalmatlanul figyeli a hangos társaságot, hiszen szemmel láthatóan van bennük egy fél atmoszféra fölös sörnyomás.
Oda is megy Laci hozzájuk, s személyesen közli velük a Szent-Anna partján érvényes szabályokat, amelyeket az átlag turistáknak nem szükséges a tudomására hozni. Ezeknek ajánlatos eszükbe juttatni, mert maguktól nem tudják, s olvasni se tudnak. A táblákról legalábbis. Már épp más dolga után nézne Laci, hisz nem e zajos társaság kioktatása egyetlen napi feladata, ám hallja, hogy a buszról leszállók egy csoportjának tanakodása azzal végz?dik, hogy
– Hagyjátok rám, beszélek én vele!
A f?macsó oda is megy Lacihoz, s így szól hozzá:
– Faszikám, lehet itt horgászni?
Ett?l a megszólítástól Lacinak a zsebében kinyílik a bicska, de Laci úgy dönt, hogy nem húzza el?.
– Itt nemigen.
– Faszikám, elrendezzük. Kapsz egy láda sört, s teszed, hogy nem látod, hogy horgásszunk.
– Rendben. De a sört el?bb tegyétek abba a terepjáróba.
A vidám legények azonnal átszállítják a láda Arany Ászokat, Laci pedig elindul a dolgára. Ã??k pedig veszik a horgászbotokat, s elindulnak a tónak azon oldalára, ahol nincs strandpart. Néhány óra múlva Laci a tavat kerülve ádáz tó-sz?rés közben találta ?ket. Nem szól hozzájuk, hiszen kapott egy láda sört, hogy ne lássa meg ?ket. Ám a f?macsó utána szól. Úgy látszik, hogy a halászat érdekében kialakult csendrendelet a kultúrájukra is hatott, mert ezúttal udvariasabban szólítja meg.
– Uram, van ebben a tóban egyáltalán hal?
– Nemigen…
– De hát ebben a tóban volt törpeharcsa… – állt fel egyik társa a székér?l.
– Jól mondta, volt. De CeauÃ?Ÿescu egyszer a környéken akart vadászni, s a szúnyogok ellen olyan alaposan beporozták a környéket, hogy az es? által a tóba mosott rovarirtótól a törpeharcsák mind feldobták a hasukat.
– És ezt miért nem mondta?
– Én mondtam, hogy nemigen lehet itt horgászni…
– S a sört miért vette el?
– Hogy ne vegyem észre magukat, ahogyan horgásznak… Hiszen erre kértetek. (S ne röhögjem halálra magam)
– Kurva székely! – fakadt ki a f?macsó. – Bolondját járatta velünk!
(Háát… megérdemeltétek.)
Abból a láda Arany Ászokból én is ittam. Laci ezért a tettéért megkapta méltó büntetését. Minden évben el kell mesélnie nekünk. Újra és újra…
Legutóbbi módosítás: 2008.07.19. @ 12:22 :: Vandra Attila