Édesapámmal (halottak napján)
Csókolom, mormogom halkan a rideg kősír előtt.
Hát megjöttél, s örömmé lényegül az arcod, sietnél felém, de visszafogja megfáradt, beteg tested rohanni akaró lábaid. Így látlak én édesapám mindig, itt a temetőben is.-Emlékszel, morcos voltam, amikor te már éltedben megépíttetted ide a túlvilági ’’házad’’?
– Száraz lesz és meleg, mondtad, s titkosan átszellemült, békés arccal ültél le a sírkőre. A sajátodra.
– Nézd, milyen szép a kilátás! – mutattál a távolba kéklő hegyek, s az ezüstösen kanyargó folyó felé.
Tréfával vigasztaltad elszoruló szívemet. Ahogyan tetted mindig.
Remélem, meleg és száraz a ’’ házad’’, és béke van ott, csend, és nyugalom.
És tudod, hogy számomra itt vagy fenn a dombon, és együtt nézünk a kék hegyek felé, drága édesapám.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.30. @ 11:03 :: Kádár Sára Hajnalka