M. Laurens
BÉKA KURUTTY
Két öregedő béka, a parti sásban ülve,
egymásra licitálva, jó-sorsát csepülte.
– Látja szomszéd mára ki se látszik fenekünk.
Szemétbe süllyedt ez a világ: úgy kell nekünk.
A szomszédék lánya, ki a legyet bekapta,
időjós volt, s a létra megingott alatta.
Kirúgták szegénykét a befőttes üvegből,
és hajléktalanná vált, ebi-gyerekestől.
– Ahogy mondja szomszéd, mi hiába brekegünk.
Ha kiszárad a tó, porzani fog alfelünk.
S kit érdekel, az Égi-Béka segge alatt,
ha jó kis mocsarunkból, még tócsa sem marad.
A békebeli békalencse sem a régi,
s a békanyál is csak a múltunkat idézi.
Sok fiatal varangy, azt se tudja mi a jó,
egész éjjel lustán fetrengenek, mint a ló.
– Ja! A békakórusban fel sem lépnek soha,
a rap-et nyomatja sok brekegő ostoba.
Nem csoda, ha azt írja a mai gólyahír,
hogy már békacombra sem fussa a légypapír.
S máig kuruttyolna a két vén levelibéka,
ha nem lett volna mind a két bölcs tudor,
a tudatlan kölyök-gólyák martaléka.
Budatétény, 2019. június 30.
