Marthi Anna : BeszédülésEk

 

 

Megrészegülve annyi szótól,

receptre felírnak-e még valaha ennyi féle valótlan valódból,

megszeppent szerényen, alázatos szolgálatkészen,

feltétlen adás önmaga teljében,

mint egy vádlott, kimagaslón,

mint egy bűntelen bűnös tudatlan okból,

felrepedt harmadik szem ékkel,

sebzett sóhajú törékenyen szembeszélben,

elenged és megtart e

kényszer?

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak