Másodvirágzás
Koosán Ildikó
Zöldülnek újra majd a fák,
friss bimbót bont a barkaág,
fellegek jönnek, göndörök,
magokról álmodik a rög,
enyhül a lég, nem lesz hiány,
ha élni kezd el mindahány
téli álomból ébredő
madár, bogár, és újra nő,
friss árnyat vet a lomb…
lehetek én is kicsit bolond,
hegyekbe vágyom, a rétre ki,
új tavasz ébred, hiszek neki,
lesz virág, érik a gyümölcs,
bízom a létben, mint a bölcs
kinek a percek fényterébe
új életteszt-kísérlet fér be,
viselek feszesre szőtt ruhát,
mint a májusi délutáni fák,
s a fiókjaimba gyűrt éveket
kiteregetem, meséljenek,
hisz velük, bennük, általuk
éltem meg minden új napot.
Másodvirágzás! Ez lenne az?
indiánnyár, őszben tavasz?
lehetne rügy, lehetne lomb
amit az idő fényre bont,
de láthatatlan csontkeze
csak incseleg, játszik vele
a tél előtt, ha élni kezd
egy foltnyi szín, egy puha nesz
hogy megtévesszen álnokul:
a kései rügy mind lehull…
2018. szeptember 2.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 15:01 :: Koosán Ildikó