Itt ülünk esti félhomályban,
langyos jazz lüktet, jár körül,
eggyé válik zene a csenddel,
zaj a sötéttel elvegyül.
Borosüvegek glédában állnak,
folyik a rosé, chardonney,
pohár kiürül, a szőlő vére
pulzusom húrjait pengeté.
Eleven, hangos dobok peregnek,
lábunk rongy fűben ingadoz,
mint ki lebeg az este lágy ölében,
lelkem éjfélbe ringatóz.
Pislant pár halvány pettynyi csillag,
az égbolt nagy fekete lepedő,
csend a zenével összeolvad,
a jazz csontig hatoló ős-erő.
