A XVI. Aquincumi Költőverseny különdíjas verse 2013. május 12.
Nil admirari. –
Semmin se csodálkozz!
/ Horatius/
Koosán Ildikó
Kényes a lusta, mint a kor,
Csak könnyű prédát gyűjtöget,
Megróni rútul nincs kinek,
Mind így tesz, pásztor és a nyáj;
Harácsolásban nincs hiány,
Hadd gyűljön garmadán a kincs;
Csodálkozásnak helye nincs!
*
A tegnap csöndes, szende nép
Jelszót skandál, vásznat feszít,
Tán nyer, vagy mindent elveszít;
Nyomorvilág; az est leszáll,
Fix hely, hol kurva, s szűz kiáll…
Naponta kattan zár, bilincs;
Csodálkozásnak helye nincs!
*
Fent bál, a trónszék isteni,
Szolgák hada, a has tele;
Egy korty víz éhét nem veri
Aki veszít úgy hal bele,
Hogy tétjeit fel sem teszi;
Ma szoros játékrend a lincs,
Csodálkozásnak helye nincs!
*
Így él a zöm, mert így divat,
Juthat két napra egy ebéd,
A város szép, új védfalak,
Majrézhat kint a csőcselék;
A törvény fényes, mint a Nap,
Van rajt’ kapu meg rézkilincs…
Csodálkozásnak helye nincs!
*
Amúgy glédában áll a gond,
Friss rosszkedvében zúg a nép;
Mind többet enne a bolond,
Mind többször csapja el kerék;
Szidja, vagy élteti a kort…
Mert feje tar, s lila a tincs,
Csodálkozásnak helye nincs!
Szombathely, 2013.április 9
Legutóbbi módosítás: 2017.11.20. @ 21:57 :: Koosán Ildikó