Böröczki Mihály - Mityka : Sziromoló

2017.03.30. Böröczki Mihály - Mityka Vers 6
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

A fehér szirmok szítták a világot,

ahogy a karcsú mandula virágzott,

s mert levette a válláról a gondot,

a szomszéd meggyfa szirma is kibomlott,

s belüktetett a gondos szívverésbe

a százszorszépek fű közötti rése,

az újult öröm belepte a földet,

a boldogság lágy színt adott  a zöldnek,

egy apró szirom kipattant a rügyből,

s egy mélyet lélegzett a madárfüttyből.

Legutóbbi módosítás: 2017.03.30. @ 07:47 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.