Szegény elvérzett ősz, ím, menni fog, pirospozsgás arca sárgára vált, szemén a fény még itt-ott felragyog, betegágyánál deres hajnalok odázzák tovább a fagyos halált; Lombvesztett fákon vén varjú sereg, ködfüggöny szakad a messzi tájra, fehér sapkába bújnak a hegyek, és göndör, lomha bárányfellegek úsznak égi telelőkarámba; Friss hófelhőkből készül szemfedél, csupasz ágakkal egymásba bízva kíséri végútján pár aszott levél ez évi létét, közelít a tél; Versem virág a névtelen sírra. 2016. november 5.
