D. Bencze Erzsébet : én és a hold

2016.04.10. D. Bencze Erzsébet Vers 12
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
saját fotó

 

 

ezüstre hevül a hold

sugarai fésületlen

kószálnak arcomon

fényjátéka elvarázsol

ablakom kitárom
s hagyom

hadd tóduljon

a hűs levegő

hogy éberen őrizhessem

a makulátlan csendet

 

 

pihen a szem

nem hangoskodik a szó

csak az elhagyott idő

morajlik fülemben

mígnem édes álmot szőve

halk sóhajjal

egymásba halnak

 

 

mikor az első napsugár

életre kelti a hajnalt

és harmatcseppekkel babrál

a szívemben szunnyadó

tavaszénekem

ébredezni kezd

majd reggelre dús hajtással

bomlik ajkamon
de addig

az elnémult éjszaka

sötét sátra alatt
titokban egybekelünk

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.10. @ 07:00 :: D. Bencze Erzsébet
Szerző D. Bencze Erzsébet 155 Írás
Mottóm: „Az alkotás arra való, hogy a lélekbe hatoljon és megérintse szeretettel.” (Jókai Anna) Szülővárosomban, Zalaegerszegen élek és alkotok. A Gondviselésnek köszönhetően három művészeti ágnak is hódolhattam: a zenének, képzőművészetnek és a költészetnek. Végzettségeimnek megfelelően nyugdíjba vonulásomig mint kirakatrendező, dekoratőr, rajz-, biológia-, és énektanár dolgoztam. Alapító karnagya voltam a kétszeres Nívó-díjat és arany-minősítést kiérdemelt Zalaegerszegi Város Fiúkórusnak (1991-1999). 2005 óta a Zalaegerszegi VITRIN Kortárs Képzőművészeti Egyesület tagjaként több önálló és csoportos kiállításon szerepelnek alkotásaim. Gyermekkorom óta írok verseket, de csak 2007 óta jelennek meg folyamatosan írásaim különböző folyóiratokban, antológiákban és online irodalmi portálokon. Versesköteteim: Az ősz illata (2011, magánkiadás), Üveghang (2012, Krúdy kiadás saját illusztrációkkal), Túl közel ( 2019, Pannon Írók Társasága-saját illusztrációkkal) Még több rólam: https://7torony.hu/content.php?c=58873