Bihari Csilla Rózália : Majdnem randevú

Szép tavaszod árnya rám vetül,

Miért nem hagytál nyugton, egyedül?

Porlepte pad árnyékán ülünk,

S csendbe fojtjuk minden vad hitünk.

 

Rügyekbe feszül az indulat,

Miért nem engedsz neki hát utat?

Mire jó a majdnem randevú?

Csended szétrág, mint vén fát a szú.

 

Hát ne nézz rám, s hallgass csak kukán,

Majd nem kísérsz haza ezután,

Majd elszáll az összes délután,

S ha kérdezik, tagadjuk le tán. 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.09. @ 08:54 :: Bihari Csilla Rózália
Szerző Bihari Csilla Rózália 123 Írás
1995. Nagyajta. Aztán Sepsiszentgyörgy, Székely Mikó. Most Kolozsvár, végzős bölcsész. :) Több, mint tíz éve verselő. A helyzet egyre csak romlik. :)