Koosán Ildikó : Cote d’ Azur -Azúr Part Cannes, Eze Village

III./a rész

 

Cote d’ Azur  -Azúr Part

Cannes,  Eze Village

 

                                  

                                                                                           Útinapló

 

Az ember, ha időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve utazik, válogassa meg jól, hogy hová és miért; mit profiltál testben, lélekben, látványban, mi lesz az, amire úgy emlékszik vissza: beleolvastam a világ nagykönyvébe, elolvastam egy újabb fejezetét, megcsodáltam újabb albumlapjait, megismertem újabb titkait. Ilyenkor látni mennyire más a személyes meg-tapasztalás, mint távolról szemlélni a dolgokat. Egy másik fontos szempont a rendelkezésre álló idő maximális kihasználása, és annak tudatosulása, hogy akkor, abban a pillanatban nem én vagyok a világért, hanem a világ van értem.

Úgy látszik az idő is kegyeibe fogad, mert szép nap ígérkezik. Nagy ellazulásra azért ma sem lesz lehetőség, igencsak sűrű program áll előttünk. Gyors összekészülés a napra, mire lesz szükség, mire nem, azután reggeli. Ami ismerős, hogy a franciák könnyű reggelivel kezdenek, elegánsan 9-10 óra körül, délben két óra ebédszünet van, a kávéházak 13-15 óráig ebédet is kiszolgálnak, az igazi főétkezés ideje – szerintem eléggé el nem ítélhető módon – este 19-től akár éjfélig is eltarthat. Ilyenkor összeülnek a családok, barátok, a kávéházak megtelnek, nincs talpalatnyi hely, a rendelésre hosszan kell várni, senki sem nyugtalankodik, élvezi a beszélgetést, a társaságot, az életet.

Az Azúr Part mintegy 120 km-nyi partszakasz, Földközi tengeri öböl, a Liguri – és a Tengeri Alpok hegyeinek karéjában. Remek klímáját annak köszönheti, hogy a hegyek jórészt elzárják az észak felől érkező hideget. Az ide sorolható tengerparti települések az utóbbi évtizedekben gyors fejlődésnek indultak. A természeti adottságok mellett a véletlennek is szerepe lehetett a régió kiemelkedésében.

Cannes / ejtsd Kann/ a 19- sz .elejéig kis tengerparti település, földművesek, halászok lakják.

A feljegyzések szerint az angol főkancellár, bizonyos  Lord Henry Brougham and Vaux úgy 

dönt, olaszországi utazásra viszi leányát 1834. decemberében. A francia határon a kolera

miatti határzár megakadályozta őket ebben. Visszafordultak tehát, de útközben megszállnak Cannes-ban. A vidék és a hely annyira megtetszik a lordnak, hogy ide építtet a lányának villát. Ettől kezdve lesz a település felkapott hely. Angol és francia előkelőség / később az orosz is/ sorra kezd építkezni  itt, de igazán jelentőssé az 1930-as évek végétől válik. Ekkor választja ugyanis a francia kormány Cannes-t a Nemzetközi Filmfesztiválok megrendezésének helyszínéül.1959- ben és 1961-ben itt rendezik az Eurovíziós Dalfesztivált is.

Reggeli után a fő nevezetességek meglátogatására van lehetőség. Az Óváros a település fölé emelkedő dombon valahogy nem vonz, kihagyom, inkább a fövenyes part, a híres Pálmasétány

/ Boulevard de la Croisette/érdekel csodálatos palotáival, fényes üzleteivel, kávéházaival, éttermeivel. A sétány kikötő felőli végén feltűnik az üvegpalota. Évente, a május közepén megrendezett filmfesztiválok adják a legfontosabb turisztikai vonzerőt. A vörös szőnyeg most csak a lépcsők aljáig ér, tele Miki Maus figurákkal. Nem hagyhatom ki, hogy egy felvétel erejéig ne örökítsem meg a pillanatot, hátam mögött a vörös szőnyeggel. Továbbsétálva a kikötő felé hatalmas piacteret látunk, korán van, még csak most kezdenek kipakolni az árusok. Érdekes kontraszt, a teret körülvevő pálmafák között a pillanatnyilag erősen visszavágott ágú platánok jelenléte. Ezek nyár elejére úgy kilombosodnak, hogy az egész teret szinte áthatolhatatlan árnyékba borítják. Jó lenne egyszer ezt is látni, Megállunk a busz-pályaudvar épületét megcsodálni. Az emeleti falakat festett álablakok, álerkélyek díszítik, mögöttük a leghíresebb sztárok életnagyságú alakjai bámulnak le a járókelőkre, vagy egy-egy filmjelenetből kihajolva az élethűen megfestett emelőkosárból filmezik őket. A kikötő előtti sétányon le egészen a tengerig a legdrágább, legdivatosabb vagy épp a legszerethetőbb yacthok, luxushajók, vitorlások, katamaránok parkolnak. Megbámulom a szelektív hulladékgyűjtés egyik üveggyűjtő konténerének jópofa bumfordi formáját, le is fotózom. /megjegyzem: Kora reggel épp megláttam, hogy a kukás autó után jön egy másik kocsi, ami kirakott kukák helyén az esetleges szennyeződést vízsugárral lemossa./ Csinálok néhány gyönyörű fotót a tengerpartról és a pálmafák közt fedezett Jeanne d’ Arc szoborról is.

A következő úti cél Nizzán keresztül utazva meglátogatni Eze- Village-t,  majd Monacót és Monte Carlót.

Még szerencse, hogy ezen a napon Nizzán keresztül visz az utunk. „Zsufolásmentesen” láthatjuk az „ Angyalok sétányát” a  „Promenade des Anglais,”- t,  Nizza híres sétányát.

A 18. században sok angol töltötte itt a telet, és a panorámában gyönyörködött. Ezért a part menti villákat és kerteket kezdték eltüntetni, helyükre számos szálloda, lakóház, kaszinó épült.

A sétány pálmákkal szegélyzett részén jelentős az autó- forgalom.  A strand 8km hosszú, egyedi lámpákkal van megvilágítva, ami a közeli repülőtérre leszálló gépeknek segít a part menti repülésben, hogy ne a város felett repüljenek, szálljanak le. De erről majd a holnapi napon, mikor itt a „Virágok csatája” nevű híres nizzai fesztiválon veszünk részt.

Hegybe vájt keskeny autóúton megyünk tovább, felettünk a meredek hegyfalon milliárdokat érő magánvillák és nyaralók teraszos kertjeiben már virágoznak a magnólia fák, a kúszó lila azáleák, a sárga mimózafák. Jobbra mesés panoráma, s a félelmetes meredeken tengerig lejtő hegyoldal. Eze Village közelében elérjük a 80 méteres magasságban húzódó „ Ördög  hídja „ /Le pont du Diable/ nevű völgyhidat. Az interneten talált elbeszélés szerint a legenda arról szól, hogy egy helyi pásztor vitába kerül az ördöggel, lehet –e egy éjszaka leforgása alatt a szakadék felett hidat építeni. A pásztor nem hiszi, de az ördög egyre csak bizonygatja. Végül fogadnak: Ha megépül a híd, az első átmenő lelke az ördögé lesz. Hajnal felé a pásztor látja ám, hogy csaknem kész a híd. Gondolkodik, mi legyen, ha ő megy át rajta elsőnek, lelkét az ördög elviszi. A kész híd végénél pedig ott ül az ördög várakozóan. A furfangos észjárása nem hagyja el. Egy botdarabot dob át a hídon egészen az ördög lábáig. Játékos kutyája érte szalad, hogy visszahozza. Így annak a lelke lesz az ördögé….

 

folyt következik.

 

https://youtu.be/PTgD7I4DLv0

Legutóbbi módosítás: 2016.03.07. @ 12:02 :: Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.