Böröczki Mihály - Mityka : Nemzetségem

2016.03.15. Böröczki Mihály - Mityka Vers 5
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

Én féltem ezt a nemzetet,

szakállas, duzzogós gyerek,

s kacskaringós határain

radír redőkön ring a kín.

 

Amikor elkezdte a sort,

egy ezer éves álma volt,

hogy haljon-éljen itt, ha tud,

veszítve harcot, háborút.

 

Öklözik, gyötrik még, habár

ideszoktatta már a táj,

vigyázza ég, takarja kék,

Európa kis gyermekét.

Legutóbbi módosítás: 2016.03.15. @ 08:56 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.