Térdemre hajtod büszke fejed,
te gyötrelmeim fényében fürdőző rózsa,
s míg kristályszívünk kettéreped,
veled vágyom az ismeretlen iszonyúra.
Fátyol-szemed pilláimra zárod,
szeretkezünk törhetetlen csendben,
és úgy várjuk a végső mozdulatot,
mint két egymásra borult szirom,
amikor a hajnal gyöngyeitől túlcseppen.