Sonkoly Éva : Ma éjjel…

 

 

Sok év óta egyedül töltöm a Szilvesztert,

de ma éjjel, mielőtt elalszom, kinyílik

előttem egy fényes bálterem. Belépek

majd’ húszévesen, velem jön Ő – elképzelem.

Nem, nem a mai század rohanó világában,

helyette valami régmúlt, mikor még idő

mindenre volt. Csillárok fénye a parketten,

keringő vagy más… nem ez, csak a hangulat

fontos. Ott járok, ahol soha nem voltam.

Mondják, romantika, bolondság? Meglehet.

Nem a valóságról beszélek. Ígérem visszanézek,

ajtót nyitok mindenkinek, aki álmodni velem tart.

Kedves vendégeim: kívánok boldog újévet!

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"