Ma nem néztelek eleget
Nem vesztem el szemed mélyén
Nem süppedtem végtelen ölelésedbe
Nem nyeltem a csókod
És mégis itt lüktetsz bennem!
Minden lélegzetemmel utánad kiáltok
Ölelésed oly nyugtató és felajzó egyben
Elmentél és mégis velem maradtál
Itt lüktetsz bennem!
Miközben már tova szaladtál.
Itt hagytad nekem a szerelmet,
Soha nem engedem, hogy visszavedd.
Én már csak ezzel vagyok EGY!
Az EGYség, a mi egybeforrott létünk!
Végtelen szerelmünk!
—————————————————————————————–
Kedves Gabi! Formailag: vagy központozunk, vagy nem. De tessék következetesnek lenni. Plusz a nagybetűs sorkezdésekkel is bánjunk csínján. Lehetőleg csak ha központozunk, s akkor is csak a mondatkezdéseknél használjuk.
Tartalmilag: az első szakasz rendben. A második szakasz „elmentél és mégis velem maradtál” sora meglehetősen közhelyes, ahogy a harmadik szakasz „soha nem engedem, hogy visszavedd” sora és a záró „végtelen szerelmünk” is. És igazából nem tudom, hogy került oda a második szakasz második sora. Logikailag nem illeszkedik, bár közbevetésnek elmenne, ha rendesen központoznál.
Ezt most így nem publikáljuk. Dolgozz még vele. Üdv: Zsó
