Győri Irén : Végakarat

 

Végtelen hosszú volt az út

Megérkezni a végtelenbe.

Mint maréknyi csillagport

Magányos testem átadom,

Készíthetsz belőle univerzumot.

Az ősrobbanás káoszában vergődő

 Letisztult énem bolygóját hordja ki.

Vigyázz rám,

Legyek inkább életet hordozó bolygó,

Mint éltető, égő, izzó csillag:

Adj időt nekem, s adj türelmet.

Vajúdva könnyezni,

Égni, vajúdni

Minden apró életért,

Adj lelket, hogy aggódni tudjak minden lélekért!

Táplálj szeretettel, mert szeretni

Csak az tud, kit nagyon szerettek.

Becsüld meg maréknyi porom,

Hogy újra becsülhessek életeket.

Nem kérek sokat,

De ez minden nekem,

 Így volt,– és lesz teljes újra az életem!

Csak ezt, és újra csak ezt, és ezt kérhetem.

Mert a reinkarnáció végtelen,

S minden parányban

 

Benne él az értelem.

Legutóbb szerkesztette - Győri Irén
Szerző Győri Irén 170 Írás
2002. óta élek Battonyán. Az írás és olvasás nekem olyan mint a levegő, hiányában megfulladok! Szeretem a tornyot, és benneteket. Ez a világ legjobb menedéke!