Végtelen hosszú volt az út
Megérkezni a végtelenbe.
Mint maréknyi csillagport
Magányos testem átadom,
Készíthetsz belőle univerzumot.
Az ősrobbanás káoszában vergődő
Letisztult énem bolygóját hordja ki.
Vigyázz rám,
Legyek inkább életet hordozó bolygó,
Mint éltető, égő, izzó csillag:
Adj időt nekem, s adj türelmet.
Vajúdva könnyezni,
Égni, vajúdni
Minden apró életért,
Adj lelket, hogy aggódni tudjak minden lélekért!
Táplálj szeretettel, mert szeretni
Csak az tud, kit nagyon szerettek.
Becsüld meg maréknyi porom,
Hogy újra becsülhessek életeket.
Nem kérek sokat,
De ez minden nekem,
Így volt,– és lesz teljes újra az életem!
Csak ezt, és újra csak ezt, és ezt kérhetem.
Mert a reinkarnáció végtelen,
S minden parányban
Benne él az értelem.
Legutóbbi módosítás: 2015.11.05. @ 17:00 :: Győri Irén