Seres László : Elidegenedés

Meg se látlak,
hogy ne végy észre. 
Átkokkal áldj,
vagy keríts kézre, 
tagadj le, hogy vagyok
csupán csak 
magadnak. 
S ha mégis 
rádöbbensz, hogy ismersz, 
s elviselsz,
mint elviselhetetlent,
-ahogy én is-
kicsit fáj, hidd el,
hogy megtagadtalak. 
Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.