Törött tükörre szeplőt hint az alkony,
ha ólmos léptekkel araszol, mint a halál.
Benne zúgsz szívemben,
akár izzó mécsestől bódultan zümmögő bogár.
Hiába hívsz apám…
Tompa most a testem,
s cserepesre száradt a bebörtönzött szó.
Talán, ha létezik Isten,
megvendégel minden átutazót.
Lebegj a szélben,
s virágporban fürödjön az álmod!
Sikíts szabadon,
ha az elszabott tegnapot látod.
Kócos felhők közt keresed a békét,
mint gyermek elgurult üveggolyót!
Rejts súlytalan kincseket zsebedbe,
s mosolyogj odaát!
Hisz itt minden ragacsos pókfonál.
Legutóbbi módosítás: 2015.10.26. @ 05:11 :: Lantos Tímea