Marthi Anna : Arcjáték

https://www.youtube.com/watch?v=1tHCe7yW3UY

 

 

Ma is vallatnám az arcodat,

felgyűlt életedből kicsapna –

nem fontos kivel is rokon,

tetszik-e, vagy azt tudnom

melyik árnyalatát is vetted

 

minap szívedre – kicsalható

szép mosolyodból a minden

tisztasága; vár-e ráncaidon

tetteidnek hősies láthatára?

Vad tekintet vagy szelíd őz.

 

Meggyőzőségében is állom?

Szemeimből gördülni kezd-e

rá a könny? Szorítják szívem

felőled bordarács-látomások.

Arcbőr pórusain is – nagyítóval

 

elvesző üzenet – engem lódítasz.

Pár dunyhányi gondban, vakuló

éjekbe ágyazott küzdelmednek

táncoló gyertyalángjából nézel,

falakra nő pupillakölteményed.

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak