Böröczki Mihály - Mityka : CSALÁDSÁG

Rég belefért egy lélegző családba,

az egynapos, s ki már a végit járta,

az ember bízott, furcsamód örülte,

ha igaza az asztalt körülülte,

bár ősi rend jelölte  ki a tisztét,

de elfogadta, nem ölte irigység,

s a Jóisten idővel rangsorolta,

hogy kinek miként változik a dolga,

nem volt eleje, se vége a sornak,

az emberöltők úgyis összefolytak,

és szállt apáról fiúra a lányhad,

az öröm, harag, jóság és a bánat,

így volt sokannyi szokott évek óta,

ma gépzene zeng, elmaradt a nóta,

az öreg külön, külön a középső,

a legifjabbnak nem gond még a lépcső,

szétfolyt a világ, körbevándorolnak,

hogy új helyet álmodjanak a honnak,

mint áradat, neki a messzi síknak,

ott megtanyázni, hova nem is híttak,

már idegen fák adogatnak árnyat,

nincs asztala a szétszakadt családnak,

így zuhog kis és nagy baj a világra,

meg félelem, s a karaj kenyér vágya,

a szürke szükség végül máshová visz,

így él egyedül régóta anyám is,

így leszek én is, te is majd magányos,

így lesz tanyából előbb-utóbb város,

és más gondjából semmiség maholnap,

s elárvulnak a sírkertben a holtak.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.