Böröczki Mihály - Mityka : A kasza kikalapálása

Mikor már meg-megcsusszogott a szálon,                                      

s mert bírta-tette volna mindenáron,

még biztatgatta néhány suhanásnyit,

kivárva, amíg faárnyékba  vásik,

s a döccögéstől meglassult a gazda,

a kéz a markolást is abbahagyta,

majd jött az üllő, csúcsa földbe szúrva,

mért ütögetés, lassan tolva-húzva,

és pontosan úgy, hogy a kalapácsnyom

az újult élen csipkésebbnek látsszon,

a vert ütemet nem sajnálta tőle,

az idő így csak lassún ment előre,

aztán valami áldott türelemmel,

ráhunyorogva égig ért az ember,

s a nyélre dőlve,meggörbült erővel,

még összeeskette a kaszakővel,

a verejtékből kivett egy keresztet,

de lendülete fikarcnyit sem vesztett,

s hogy jussolhasson a dologtevésből,

egy felhő fehér  gyolcsot szőtt a kékből.

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1008 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.