(válasz Pillának)
Tudtam,
hogy a kulcsot már eldobtad,
szívem tőled álmot már nem lophat.
Mégis, adtál nekem, nem keveset,
úgyis, hogy nem fogtam két kezed.
Éreztem
szavadnak minden illatát,
láttam lelkednek minden csillagát.
Azt írtad: homokvár, kard…
Kezed szívemnek új ruhát varrt
Mert hallottam
a hangod. Dal volt füleimnek,
elnémult zenéje reményeimnek.
Féltél, hogy rosszat tettél velem,
mégis, nekem kell kukoricán térdepelnem.
Kérdeztem:
én vagyok a bűnös gyerek?
Rossz az, amit teszek?
Feleletet nem vártam, minek?
Magam sem tudtam, miben hiszek.
De megtanítottál
továbblépni az ösvényen,
megkapaszkodni a vad örvényben.
Megyek tovább, nem tudom hova,
de leckéd nem feledem soha.