Miért süket oly sok ember,
amikor az Úr szólítja, (?)
árnyékokba rejtjük szívünk,
mikor a Nap csókolgatja.
Mint a templom üres padja,
olyanok vagyunk, „kirakat”,
barázdákat vet ránk az ég,
fénye bánt és megsimogat.
Közéjük árnyak szorultak,
bűnös magját őrzi titka,
gyomok törnek fel lelkünkből,
mely a testünket borítja.
Kicsinyességünk, rútságunk,
ha engedelmesebb volna,
úgy az életfa ágain,
megáldott szívvirág nyílna.
Legutóbbi módosítás: 2015.04.02. @ 13:59 :: Thököly Vajk