Kovács Linda : Hiányodtól ittasan

Nyomtatás

Fáztál, s én befgadtalak,

mint egy ázott kutyát a gyermek –

aki mindig kutyáról álmodott.

S mikor felmelegedtél a szívem

kályhája mellett – indultál

nem köszönve semmit, búcsú nélkül.

S nem jöttél többet sem másnap,

se hét múlva. Magyarázat nélkül,

hiányodtól ittasan feküdtem az ágyunkon

másnap is – másnaposan. Nem keresel,

mégis ott vagy a csókokban,

melyeket kapok – nem tőled –

a téged pótolni kívánó férfiaktól.

———

A gondolatot értem… mit, miért – de ez inkább „csak” egy naplórészlet – blog – a hiány feloldására…