Böröczki Mihály - Mityka : Spájz

Nyomtatás

Nem firtattam, hogy neve mit jelentett,

a stelázsin a dunsztos-üveg rendet,

a rúdon lógó kolbászt, szalonnákat,

a megdézsmálni nem csituló vágyat,

a zsíros vindőt, cukrot, lisztet, meg még

az állandóság szűkös végtelenjét,

egy apró hely volt, ahová az Áldott,

lecelofánozva dugta az álmot,

és ahová a nap tilos szakában,

egy karaj kenyér zsírért kóricáltam,

csak e dolog volt szentség az egészben,

a nagy iramban mégis körbenéztem,

hogy mi rejtezhet, abban is, meg ebben,

egy pillantással összekebeleztem,

a nagy hokedlin edények tanulták,

hogy őrizi tapasztalás a munkát,

a polcok hosszát, magasát, egészét,

a kilopott csönd szeletre kenését,

s a kis ablakon beleskődő égbolt,

egy mesebeli, óriás kenyér volt,

pár villanás, s én mégis mindre jobban

a gondtalanság örömét szuszogtam,

a sok csodát, mi végül mégis egy tény,

mint számtanpéldában a végeredmény,

hogy színig soha nem ürült az árva,

hogy nyelvem nedveződik illatára,

s lehunyt szememmel lopva-visszajárva,

betörölöm kezem a klottgatyámba.