Lantos Tímea : Harmatot görgető bogár

 

 

Madárként csapódik a hajnal ablakomra,

s egy sóhajtásnyira megfeszül,

mint a sebes szavak rágott szájból, fájnak

a testbe görnyedt lelkek karácsonyára.

Milyen is az ember?

Míg puha tenyérbe ejtené a könnyét,

vagy rozsdamart levelet tűzne hajába,

csak fél!

Pedig a szeretet irgalmas!

Azt hiszem, vannak lelkek,

akik már űzötten, vénként jönnek.

Pedig a szeretet irgalmas!

Inkább nem adnék semmit ennek a világnak,

csak ne vegyem el a másét,

más málna – szín mosolyát.

S már nem tiltakozom, húsz év múlva is gyermek leszek!

Kacagjon a világ!

Patak csipkézett szélén kavicsokat

szedegetek vesszőkosaramba,

s nem akarok rettegni az erdők árnyától,

hisz ha elmegyek, én is fa leszek,

vagy fűszál, harmatot görgető bogár.

Bánom is én, kavicsaim hogyan viszem tovább…

 

Legutóbbi módosítás: 2013.12.28. @ 10:41 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 82 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!