(A kép nem ezen a kiállításon készült!)
Apám kezét néztem, rajzolt,
minden vonás művészet volt,
szemnek tetsző harmónia.
Az alakuló figura
hogy elkészült, alig férve
a papíron – mintha élne!
Én is tudok így alkotni!
Megpróbáltam utánozni,
sikertelen! Néhány kusza
vonal – nagy volt a ceruza.
De a tudat egyre hajtott:
legközelebb biztos lesz jobb!
Jöttek boldogító percek:
színes ceruzáim lettek!
Hétköz-, ünnep-, s vasárnapok,
rajzfüzetben teltek lapok.
Tájak, arcok, gombfestékkel,
kék vitázott ég színével.
Jött a világ témáival,
nagy művészek példáival.
Úgy néztem már minden képre:
törekedve a tökélyre.
Majd kedvem más pályát váltott:
dalok jöttek, versvilágok.
Így küzdöttem az idővel.
Ma ide jöttem, ősz fővel.
A képek közt meg-megállva,
sorstársak munkáit látva,
körbe ölel csönd és álom:
Veletek teljes világom!
Legutóbbi módosítás: 2013.12.29. @ 20:16 :: dudás sándor
