P. Tóth Irén : Rezignáltan

 

Most is az álmok,

rózsaszín-lila köd,

én meg csak hallgatom

hogy dübörög a semmi,

– elveszve, jövőtlenül.

 

Hangom sincs,

csak legbelül tört el a világ,

szilánkosra tapostad 

szemem sugarát.

 

Amennyi gondolat kelt benned szárnyra,

ugyanannyi veszett a kukába.

 

Hitem legvégén egyensúlyozok.

Nincs bennem vád.

Magamban keresem a legnagyobb hibát.

 

Legutóbbi módosítás: 2012.12.03. @ 08:54 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.