Marthi Anna : A verser?ltet?

várormok és az alvó tudat

er?ltetett versek menetelnek

csupa hitleri rend

sehol egy pihe

gyászmisére t?zött cél

miközben az er?m?vészek

francia krémest?l fulladoznak

karéj kenyér reggelim

ropogós a héja

fügét hozott a télapó

jó jel lehet

és teafüvet mert gyógyít

hangom köhögés

így vállrándítós reggeleken

hidegben kabátban

hiszek a mában

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1324 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak