Csák Gyöngyi : Ecsetvonások

Nyomtatás

nem festettem meg

a buszon mellém szegődő bolondot,

hosszú meséiből felszálló igazat;

a hála különös fényét vibrálni

tekintetében, amiért végighallgatom

hiányzik még Kőbánya

csavargójának szőrös arca –

zsákjában a visszaváltó felé

csörömpölő üvegek,

nem köszön rám a sarkon

nem kér több cigarettát –

mesélték, az állomáson húgyába

fagyott egy reggelen

na és az öregasszony?

a tabló nélküle mit sem ér,

vasárnapokon tűnt fel

a templom felé araszolgató,

magában beszélő jelenés

nem adtam lábat a félembernek,

aki tolókocsiban, plédtakaróval

gördül minden új tavasz elé,

tud mosolyogni! – lám

ebben a mosolyban, ami

a lelket összetartja, és ecsetért kiált, sokkal

élesebben, mint rátarti tulipánfáimon

a rózsaszínek és halványlilák.