Levált lassan hamisan.
Felmászott a vízesés.
Apró törekvéseinkre.
Húsev? virágokba.
Dugta nyelvét.
Leharapta,
Szerelmét.
A nem jó a jó, az is csak egyedül.
Egyedül mint hegyen a szikla.
Mint robbanás el?tt a szikra.
Hideg ködben varjak károgása.
Fa szikra rideg tájon.
Soha sem volt.
Arany paláston.
Mindig fázott.
Szárazságban is ázott.
Valakivel te állsz ott.
Cserépnek támasztott létra,
Teázott.
Az elátkozott tájon,
Gyomoridegb?l sz?tt,
Kockás kabáton.
Kedves Feri;
ez inkább modorosság, „sokatmondó” blöff,
ahogy a központozást kezeled.
Vagy legyen, vagy ne legyen; vagy próbáld
a mondataidat egymással is megfelel? viszonyba hozni.
Üdv:
Gyuri
Legutóbbi módosítás: 2012.11.11. @ 11:13 :: Bánfi Ferenc
