most rád gondolok és TE is tudod, már mindent t?led várok,
ismersz, én valamit mindig érzek, kimondani sem félek,
a világot járom, emberek tömegében egy sejt vagyok,
mégis egyedül maradok, ha néha riadtan rám néznek,
néhányan talán félnek, arcomon látják valamit várok
vagy valakit, aki nem jön, de bennük is Téged kereslek,
a mobilitásban egy örök állandót, egy szentenciát,
egy történést a semmiben, a mások titkait magamban,
egy olyan változót a kétismeretlenes egyenletben,
ahol önmagam talán lehetetlen meg-és-kiismerni
de téged ismerlek, lelked analizáltam cafatokra
mikor összefonódva testünk kezdett el kommunikálni,
most siess, mert rád várok, még talán létezek, még itt vagyok,
még rád gondolok, még rád várok
