Szilágyi Hajni - Lumen : Írásjelek nélkül

 

 

 

az est rázuhan a világ falára

szétfolyik a feketetinta

térdig gyalogolok hiányodban

fáradt szívem szólna bújna

de az éj árnyai előttem sorakoznak

mint egy kivégzőosztag

falhoz állok háttal a hazug világnak

célpontja vagyok álmaidnak

 

csendek közé zártuk önmagunk

ma minden éber és fájdalmas

teltté nő felettünk a hold

szemét lassan lehunyja

délibábot álmodik

vérzik az ég

vajúdnak a fények

a fák tépett lombjukkal

a földig hajolnak

a pillanat fojtó lidércálom

szótlanság

bűn

vádló szavak

lélegzetünk hangosodik

 

kiejtettél kezedből

szemed mélyébe zuhantam

arcul csapott a valóság

valaki átírta az életet

valaki játszott megkopott szívemen

valaki álmokat lopott

hagytad hiába üvöltöttem

hogy nem jó ez így

számban keserű íze lett a tavasznak

ólomnehéz a testem

nyomorult lélek ki szívét vonszolja

árnyéka vagyok a tegnapoknak

 

szótlan háborúnk nyomai

sírnak körülöttem

összeszorított foggal

idegenként állok a tükör előtt

csillag csillag csillag

hogy gyűlölöm most ezt a szót

visszhangzik torkomban a hang

de nincs pont

nincsenek vesszők

s a kérdőjelek is elfogytak

 

szemhéjam alá szakad az ég

lélegzeted keresem

zuhanásom egyetlen pillanatát

de a most szorító légszomj

ködbe vesző sajduló perc

lehet ma egy kicsit elveszítettelek

és te sem találsz engem

 

pedig itt vagyok

ezekben az elhajított betűkben

ebben az egyszerű

írásjelek nélküli

félig telt

félig üres életben

Legutóbb szerkesztette - Szilágyi Hajni - Lumen
Szerző Szilágyi Hajni - Lumen 0 Írás
"Elárvult tornyok közt sziszeg a hazug szél. Te is egykor belekapaszkodtál. Most egymásra nyílnak-záródnak a holnapok, mindenki indul, érkezik, pedig se ablak, se ajtó. Szakítsd ki gyermeked a hajnalok sötét verméből, vigyázd álmait, de ha füstös ősz marja a szemed, ne akarj hős lenni. Ne Istent játssz vele. Légy menedéke. Csend. Erdő. Hegy. Szakadék. Híd, és ő átkel földszagú szíveden, csak engedd… ( játszani itt maradt gyermeked )"