P. Borbély Katalin : Fűzfák alatt

Nyomtatás

A lány tűnődve nézte magát a fürdőszoba tükrében. Mintha egy idegen nézett volna vissza rá.

— Ez nem is én vagyok — mondta ki hangosan, de ahogy az elmúlt éjszakára gondolt, elmosolyodott. Beállt a zuhany alá és sokáig hagyta, hogy cirógassa a langyos víz, majd a tusfürdő habja. Ez is a férfi érintését juttatta eszébe és azt, hogy milyen régen nem érezte azt, hogy valaki csak őrá figyel. Amikor ismét ott állt a tükör előtt, elégedetten szemlélte megújult önmagát. Az öltözködésre és a sminkre ezúttal nem fordított sok időt, inkább sietve indult, hogy mielőbb beszélhessen a barátnőjével. Ahogy belépett a hangulatos cukrászdába, Eszter már messziről integetett.

— De fel van dobva valaki! — nézett végig rajta.

Igazán meglepődött, mert Márta mostanában igen búskomor volt. Még arra is nehezen tudták rábeszélni, hogy néha elmenjen a barátaival valahova. Most pedig ő telefonált, hogy üljenek be egy cukiba, és csak úgy repes a boldogságtól.

— No, mesélj csak! Mi történt?

— Ennyire látszik?

— Viccelsz? Még annál is jobban! Vagy nem néztél tükörbe mostanában, Mióta Péter elment, tiszta sápkóros vagy, most meg csak úgy ragyogsz. Csak nincs valaki a láthatáron?

— Igen is, meg nem is.

— No várj, kezdd az elején!

Márta mesélni kezdett. Az előzményeket nem kellett részletezni, hiszen Eszter ismerte a Péterrel való fájdalmas szakítás történetét. Sokszor vigasztalta azokon az álmatlan éjszakákon, amikor csak sírni tudott, és egyáltalán nem hitte, hogy valamikor is kiheveri a csalódást. Aztán jött Tamás és most minden megváltozott. Elmesélte, hogy az irodába menet ismerkedtek meg, aztán többször ebédeltek együtt, sokat beszélgettek, végül az elmúlt hétvégén a férfi elhívta kirándulni. Itt persze a beszélgetésen kívül más is történt, s bár ezt nem részletezte, abból, ahogy beszélt, és ahogy elpirult Tamás említésére, Eszter mindent értett.

Márta hirtelen elhallgatott.

— És mi itt a probléma?

— Minden! A távolság, hogy nős, és ez az egész helyzet! Egyszerűen nem értem mit keresek én egy ilyen kapcsolatban!

— Már értem. Az a bajod, hogy nincs nagy lángolás, meg csak te, csak én. Az igaz, hogy elég komplikált szituáció, de ha elfogadod annak, ami, akkor minden megoldható. Szerintem jobb is, így mert még nem heverted ki Pétert, és egy új kapcsolatban félnél. És ne gyere a szokásos szövegeddel, hogy szerelem nélkül nem lehet… meg ilyesmi! Látod, hogy lehet, nem?

— De úgy összezavarodtam! Nem hittem, hogy én is… szóval érted… azt meg végképp nem, hogy ilyen jó lehet. — pirult el ismét.

— Ez pont azért kellett, hogy megint nőnek érezd magad. A többi meg majd kialakul. Csak ne komplikáld túl!

Eszter belekortyolt a kávéjába, aztán cinkosan elmosolyodott.

— Szóval éjszakai horgászat mi?

— Az! — nevetett vele most már Márta is.

Pár percig beszélgettek még aztán haza indultak.

Márta valami kellemes nyugalommal feküdt le az nap. Ahogy lehunyta a szemét, újra érezte a balatoni szél illatát, a fűzfa lombon áttörő alkonyi nap melegét. Mintha Tamás hangját hallaná megint.

— Jár nekünk két ponty között egy kis boldogság…