Marthi Anna : Becéző

 

Most odaadnám

még sebes tenyerem is.

Sőt, ha segít, fő fenék

billentő is lehetsz.

Most vödörrel

önteném rád a hűs könnyeket,

nem választom szét,

melyik örömöm, csak

engedj közel, hogy vigasztaljalak.

Hangom belesimul

a szélbe, s mire hozzád

elér, szájad mosolyt arat, lekapom

az égről dunnánk, és alatta

huncut csiklandozással

közös álomba ringatlak; addig

meg se szólalj, ne tedd,

belekezd a test, az eddig alvó

nyugalomban söprögetők közül,

most mindenki lesen van.

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1322 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak