Most odaadnám
még sebes tenyerem is.
Sőt, ha segít, fő fenék
billentő is lehetsz.
Most vödörrel
önteném rád a hűs könnyeket,
nem választom szét,
melyik örömöm, csak
engedj közel, hogy vigasztaljalak.
Hangom belesimul
a szélbe, s mire hozzád
elér, szájad mosolyt arat, lekapom
az égről dunnánk, és alatta
huncut csiklandozással
közös álomba ringatlak; addig
meg se szólalj, ne tedd,
belekezd a test, az eddig alvó
nyugalomban söprögetők közül,
most mindenki lesen van.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.30. @ 18:00 :: Marthi Anna