Uram, földi kalandom
történet a vereségben,
folt a fehér lapon.
Nem lehetek más, csak
szerepét vesztett statiszta.
Kih?lt sötétség súlyos
tenyere rejti titkod,
s én a távoli felh?k mögött
keresem a reteszt.
Bölcsen is tudok ostoba
lenni, s a félreértés
z?rzavarában elengedem
végtelenb?l gyökerez? kezed.
Engedj magadhoz, kérlek,
fogadd lángom halvány
villanását ég? csipkebokrodba.
Legutóbbi módosítás: 2012.05.30. @ 18:00 :: csontos marta