Csillag Tamás : Vadgerlét csodálni

Nyomtatás

Ami ránc elmélyült, nem szelídül vissza,

apám mosolyog, tekintete tiszta,

az van, a barbár kor jámborságra inti,

pedig a szeszt egyszuszra kell kiinni,

amit a félsz egy felespohárba kitölt,

és nem kell feszegetni azt a kit?lt,

aki miatt változunk, magunkra bízva,

könnyekkel, amik nem lettek kisírva,

nézni egy messzi vihar foszforos lángját,

vagy vadgerlét csodálni, meg a párját,

biztos tudattal, ott a homlokcsont mögött,

nincsenek tündérek, sejtelmes ködök,

földút van, kifent kaszák és kifent kések,

s hogy szeretnélek megérteni téged.