Bereczki Gizella - Libra : Valentin napok

*

1.

 

„A férjem ki nem állhatja a Valentin-napot. Megingathatatlanul vallja, hogy ezt az ünnepet csupán a virág-, édesség- és plüssmaci-boltok női marketingesei találták ki…” — olvassa egy közszeretetnek örvendő női lapban. Tipikus férfi szöveg. Mosoly fut a szája szegletébe.

Az a nap is pont úgy indult, ahogyan egy téli reggel szokott.

A jól begyakorolt ütemterv: gyerekek buszra, irány az iskola, ő a másik irányba, irány az ügyfélszolgálat. Gyors átöltözés, tolongás az apró konyhában: hűtőbe az ebéd be, az asztalon elosztva a frissen főtt kávé. A kanalast célozta meg, egyezményes jel: abban van cukor. Édesen szereti, mint az életet.

Az elmúlt néhány év ugyan nem erről szólt. Zűrös válás, menekülés, új város, új otthon, új munkahely. Egyszerre túl sok. Két kisiskolással egyedül, harmincas éveit taposva — fárasztó. Nem keresgélt. Sem ideje, sem lehetősége nem volt. Aztán váratlanul a barátnője elcipelte egy rendezvényre. Szponzorként díszelegtek egy VIP helyen. Fázott, unatkozott, alig várta a végét. A finálé után vacsora. A kis kosztüm, rövid szoknya, körömcipő már illett ide. Végre felmelegedett. Figyelte barátnője tiszteletköreit. Főként csak hallgatta a párbeszédeket. Okosan bólogatott, s titkon nézte az órát, indulhatnának. Mígnem lehuppant az asztalukhoz egy újabb tiszteletkörös férfi. Először a hangjára kapta fel a fejét. Figyelni kezdte. Szép az álla és a szája is. Elhessegette a gondolatot. A svédasztalon néhány számkivetett saláta és sütemény árválkodott mire odaértek. Jót mulattak a vendégsereg étvágyán. Az ajtóhoz vezető utat nézegették. Ekkor, mint egy gongütésre, átrendezték a termet. A közepén tánctér kerekedett, s a szép állú táncra kérte. Az első invitálásra nem is reagált. Visszakérdezett: — Engem?

Az ügyféltér megtelt, beindult a nap. Megállást csak az ebéd jelentett. Élvezte a zsongást, tudott és szeretett az emberekkel bánni. Divatos szóval: nagyon empatikus. Köznyelven: barátságos. Sorjáztak az ügyfelek. Egy fiatal pár következett. A férfi hirtelen egy csokor vörös rózsát húzott elő a háta mögül. Rácsodálkozott a hatalmas fejű, friss virágokra, majd a férfira.

— Én csak a küldönc vagyok — mosolygott. — Önnek küldték. Valentin napra.

— Nekem ????? — állt fel bizonytalanul székéről, hogy átvehesse a pulton a csokrot, ha ez ugyan most nem vicc. — Deee! Kitől? — vörösödött el a feje búbjáig. Milyen idétlen kérdés, hisz sejtette. Mindenki őt és a jelenetet nézte.

— Nem árulhatom el — jött a válasz, majd a vaku villanása. Többször.

Zavarában magához ölelte a csokrot. Legszívesebben elbújt volna benne.

— Fotót is kell csinálnom. Így szól a megrendelés.

S a további kérdéseket megelőzve, amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan el is tűntek a követek. A munkatársnők hitetlenkedve tapogatták a duzzadó szirmokat:

— Ezek igaziak? Gyönyörűek!

Azóta számára február 14-e az év egyik legszebb napja. Visszaadta hitét az Életben, az emberekben és a Szerelemben.

 

 

2.

  

A vizsgálaton semmi konkrét diagnózist nem kapott. Majd egy hét múlva, ha az eredmények megérkeznek. Addig izgulhat. Meg is tette. A pajzsmirigy elváltozások minden fajtájáról beszerezte az információkat. Egyik rosszabb, mint a másik. A szomszédok, ismerősök és kolleganők idevágó történeteiről nem is beszélve. Éjszakánként az eshetőségek tükrében tervezte meg saját és gyermekei további életét, olykor halálát. Barátjához is őszinte volt: beteg, lehet súlyos. A férfi, aki habzsolta az életet, s vele őt is, vigasztalta.

Az imádott nagymamáját nagyon megviselte az idei hideg tél. Egyre kevesebbet evett, csont és bőr volt. Igaz, jó néhányszor ráijesztett már a családra. Sokszor napokig nem tudta hol van. Azután minden átmenet nélkül tiszta szemmel és aggyal ébredt, majd élt tovább. 

Bántotta, hogy saját betegsége miatt nem látogathatta meg. De majd szombaton — gondolta.

A barátja úgy is továbbképzésre készült a hétvégén, elmondása szerint nagyon sajnálta, hogy pontosan Valentin napon, de nem hiányozhat. Barátnői pletykái szerint nem egyedül.

A baráti körükből egy férjes nővel, aki régóta fente rá a fogát, s kamionos ura mellett bármit megtehetett. Nem fenyegette a veszély, hogy váratlanul betoppan. Együtt utaztak Pestre, s ott a szállodai szobában senki sem zavarta őket a képzés szüneteiben és utána.

A barátnők nem hazudtak.

Február 14-én éjjel a nagyi megtért szeretett Istenéhez. Egy hét múlva, a mama temetése előtt a kezelőorvosa megnyugtatta: semmi baj a pajzsmirigyével. A gyulladt mandula lobbantotta be, szedjen rá gyógyszert és jöjjön vissza, ha panasza lesz.

Állt a koporsó előtt, s azon gondolkodott: Vajon nagyika „váltotta ki” őt a halálával? Magával vitte a betegségét, a csalódottságát, hogy újra legyen hite az Életben, az emberekben és a Szerelemben?!

 

Legutóbbi módosítás: 2012.02.11. @ 11:47 :: Bereczki Gizella - Libra

Szerző Bereczki Gizella - Libra 82 Írás
Bereczki Gizella a nevem, Debrecen a legkedvesebb tartózkodási helyem. "Mindenevő" vagyok, ha irodalomról van szó. Magam is szivesen írogatok, főként hangulatok ihletnek meg. Hiszek Gárdonyi Géza szavaiban: "Minden műnek akkora az értéke, amekkora rezgést kelthet a szívekben."