Marthi Anna : Lesz-e vessz??

ma csak kínoznak a szavak
és mindegyik idegen nyelven
nem befogadhatók…hacsak
meghittebbé nem tenné
bekecses medveb?rre
fektetne és a rezgések
rádióhullámain
a csend hozná el
a választ… szeret
addig meglátom
hol bújok el
feledni sem leszek rest akár
magam befalazom
de talán álmaimat szabom át
kirángatok a szekrényb?l
pár ósdi megsárgult
levendulás
illatát vesztett
magányos receptet
s elmormogok

néhány

fohászt

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak