Marthi Anna : egy

Minden álmomban él?vé leszel,
mégsem váltanálak le a képzelettel.
Ha a legtöbb mi adható az, ami néked jár,
kérlek, formáld – a kezem vagy.
Egyedül ülök a nagy semmiben. Végre.
Itt megtalállak téged – teljességben.

Mennyit rakosgattam egymásra

a szeretetet és a határaimat, egymás mellé,
elfelejtettem, újra el?vettem, aztán kiléptem
a körforgásból,  egy(ben) benne maradva.
Amennyi apró darabra hullott ez az egy
fondorlatát  – kisimította a tudat.

Legutóbbi módosítás: 2011.06.02. @ 09:43 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak