Anyu!
Egy szál virág csak,
mit sírodra teszek,
vedd el, ez volt kedvenced,
régi kertünkből félve elcsentem.
Anyu!
Lopok neked időt,
hogy jusson rám is
és a ritka pillanatot sokszorozom
mikor kacagva játszol velem.
Anyu!
Lopok neked hangot,
hogy szavad halljam
mikor kimondod: kisfiam,
vagy utánam kiáltod nevem.
Anyu!
Ígérem, ha lekváros
lesz a kenyér, vagy
tükörtojással a spenót,
én csendben mind megeszem!
Anyu!
Nem kérem a csirke
combját, jó lesz a csontosa is,
csak tedd elém nokedlivel,
tudod, azt nagyon szeretem!
Anyu!
Mint régen, menjünk
a padlásra, csendben,
hogy apu meg ne lássa
mikor a sonkát nyesegetem!
Anyu!
Ha kikapok is, de lopok
neked orgonát, tudod, azt
a dupla tömött fehéret
újra hatalmas csokorba szedem.
Anyu!
Megfogadom nem toporzékolok
daccal, sírva ordítva a világba
ha játékot karácsonyra nem kapok,
az ajándék ruhát, cipőt majd felveszem.
Anyu!
Nem ezt ígérted mikor
meleg öledben dajkáltál,
éjjel álmomra vigyáztál,
mond, miért engedted el a kezem?
Legutóbbi módosítás: 2011.05.01. @ 11:49 :: Tiszai P Imre
